A találkozó programtervezetének az élén szerepelt – a tudományos kerekasztal mellett – az irodalmi pályázat, amely a települések életével kapcsolatos érdekes történet elbeszélés, elbeszélő költemény vagy adoma formájában való feldolgozását tűzte ki célul. A szervezők hangsúlyozni kívánták ezzel, hogy a jelenleg „alulról” szerveződő és a remények szerint majdan /Popper Péter kifejezésével/ „összeérő” kisebb-nagyobb közösségek – ami ez az új formáció is – szellemi-lelki-morális kondíciója nélkülözhetetlen az új magyar társadalom létrejöttéhez. A hagyományőrzés, az „ismeretlen múlt” /a sokszor torz, hiányos történelmi tudat „fehér foltjai/ feltérképezése, az anyanyelvi kultúra ápolása, lehetőség teremtése a szép iránt fogékony kreatív emberek számára – ezek voltak a pályázat kiírásának alapgondolatai.
 
Helyezések:

I. díj: A zsűri nem adta ki.
II. díj /megosztva/:
Kissné Hajni /Vámosgyörk/ – elbeszélés – Visontai Kovách Lászlónak, Vámosgyörk utolsó „földesurának” emberi alakja.
Varga Gyula /Vámosgyörk/ - elbeszélés – gyermekkori élmények a második világháborúból: felszabadultunk?
III. díj /megosztva/:
Nagy Ágostonné /Nemesvámos/ – adomák Nemesvámosról.
Palla Jánosné Hevér Piroska /Vámosgyörk/ – vers.
Wanderer Ferencné /Somogyvámos/ – adomák Somogyvámosról.

A szervező megköszöni Halász Margit vámospércs – budapesti írónak, hogy legújabb regénye példányaival, illetve Szabó István vámosgyörki írónak-költőnek, hogy jelentős számú kötete rendelkezésre bocsátásával a díjazást nagy mértékben segítette.
Ugyancsak köszönet jár a vámosgyörki Visontai Kovách László Általános Iskola tanárainak és dolgozóinak – különösen Kovács Lajos igazgatónak, Kovácsné Medve Mária magyartanárnak és Szedmák Istvánné igazgatóhelyettesnek a zsűrizésben, illetve az eredményhirdetést is szolgáló rendezvény megszervezésében nyújtott segítségért.

Dr. Szabó István
   a rendezvény szervezője

Nemesvámos:

„Jártál-e már Vámoson?”
Ez a kérdés gyakran hangzott el úgy évszázaddal ezelőtt a környék vásárain, ahol a vámosi ember poharazgatás közben ismerkedett a messziről jött idegennel. S ha az mégcsak nem is hallott róla, tovább kérdezett, de a választ, bár kissé különösen fogalmazva, azonnal megadta: „Tudod-e, mekkora nagy falu az? Király a harangozója, száz a pap benne és annyi a tanító, mint a bot.” Alkalmanként találós kérdést tett fel: „Tudod-e, melyik Veszprém megyében az a falu, amit lencseországnak hívnak és száz papja egy bottal megy a templomba, a király meg harangoz?” A beszélgetőtárs bizonyára csodálkozva várta a rejtély feloldását és jót nevetett a hallottakon: a község harangozója akkortájt a népes Király családból került ki, református papját Szász Kálmánnak, rectorát pedig Bott Miklósnak hívták. E három tisztség betöltői hosszú éveken, évtizedeken át szolgálták Vámos népét. A róluk – nevük, funkciójuk alapján – formált nyelvi játékok a falubeliek humorérzékét hirdetik. Az idősebbek ma is nevetve emlékeznek gyermekkoruk esti harangszóira, amikor számukra ámulatot keltően – megszólaltak a felnőttek: „No, harangoz a király!”


Somogyvámos:

A külföldről hazalátogató, a szülőfalujából rég elköltözött testvér mesél az itthonmaradottaknak a nagy városokról, idegen tájakról, hatalmas épületekről, fejlettségről, életszínvonalról. Bátyja hallgatja, hallgatja, és büszkesége nem engedi, hogy faluja eltörpüljön az idegen ország gazdagsága mellett. Így szól az öccséhez:
  – Tudod, édes öcsém, ez a mi kis falunk már nagyon régóta létezik. Éltek itt avarok, bizonyítja temetőjük. A környék erdejét, mezejét Koppány vezér járta, és István király rendelete ide templomot építtetett. S a szomszédos településen temették el Szent László királyt. A templomot az erre portyázó török sem dúlta fel. Most megkérdezem tőled, a te nagy városodban van-e négy templom, van-e hét temető, és megfér-e három vallás ilyen kicsiny helyen? Mert születtek itt, és tanultak a különböző felekezeti iskolákban tanítók, orvosok, tudósok.
És így folytatódott volna tovább a már-már kiéleződő beszélgetés a két testvér között. Ekkor azonban hozzájuk lépett az eddig hallgatag feleség, aki így szólt az egyre indulatosabb férjéhez:
 – Drága apus, már régóta mondom neked, hogy Somogyvámos a világ közepe, és a tengelyét a Pusztatoronynál olajozzák.


Vámosgyörk:

Az emberek nem tartják a vasút dolgozóit túl okos vagy tanult embereknek, pedig a vasutasok nagyon sokat tanulnak, nagyon sokat járnak oktatásokra.
Történt, hogy egy vizsgán megkérdezték az egyik vizsgázótól?
 – Milyen kutyafuvardíjakat ismer?
Erre a helyes válasz az lett volna, hogy például a vakvezető kutyákat kevesebb díj fejében szállítják. Nos, a vizsgázó ezt a részt kihagyta a tanulásból, és, ugyebár, elkezdett „logikázni”: biztos van kiskutya-fuvardíj, meg van nagykutya-fuvardíj. Ezt elmagyarázta a vizsgáztatónak, mire az megszólalt:
 – Uram, maga egy nagy kutya!

Az általános iskola adott otthont annak a tudományos ülésnek, amelyet a Vámos-napok programjának összeállításakor a szervezők még tisztán nyelvészeti jellegűre terveztek, ám a kerekasztal-beszélgetés forgatókönyvét végül, ahogy mondani szokták, maga az élet írta – sokkal színesebben, mint arra akár a legelőrelátóbbak képesek lehettek volna.
 
Persze, ez nem is történhetett másként, hiszen a részvételi szándékukat előre jelző előadók közül az egyetlen vérbeli nyelvész, Szabó G. Ferenc, a Nyíregyházi Főiskola Magyar Nyelvészeti Tanszékének tanára vizsgáztatási kötelezettségei miatt távol maradt. Az általa írt tanulmány – A Vámos- jelző középkori helységneveinkben : Magyar Nyelvjárások, 35. sz. (1998) – részleteit így, az ülés moderátora, Szabó István, vámosgyörki író, költő olvasta fel gondolatindító gyanánt. Ezután Nemesvámos néveredetéről Sövényházi Balázs képviselő úr ismertette dr. Praznovszky Mihálynak, a veszprémi Eötvös Károly Megyei Könyvtár igazgatójának tudományos alapossággal és könnyed szellemességgel írt alkalmi tanulmányát. A tárgyszerű tényeken túl többek között arról a – tudományosnak legfeljebb a vicctan területén elfogadott – „elméletről” is hallhattunk, hogy a korabeli figurális ábrázolásban a vámosok betört orral láthatók, mert a vámvita végeredménye gyakran nyolc napon túl gyógyuló sérülés volt. Vámosújfalu történetéről, nevének kialakulásáról Varga Gyula tanár úr mesélt a résztvevőknek. A rendkívül alapos felkészülésről tanúskodó előadása végén a jelenlévők reményüket fejezték ki, hogy a korabeli, virtuskodó újfalusiak által „szedett” „vérvám” nem kerül újra bevezetésre. A következőkben a kerekasztal-beszélgetés, amennyivel eltért eredeti témakörétől, annyival gazdagabbá is vált. Vámosatya és Vámosoroszi szószólója dr. Szabó József János alezredes úr volt, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem docense, hadtörténész. Rendkívüli szakmai tudásról árulkodó, ugyanakkor élményszerű előadásában a fő hangsúlyt az elnéptelenedés szomorú útját járó Vámosatya „fekete ládájának”, a Büdy-várnak a bemutatására helyezte. A község megmaradásának záloga lehet az egykori erőd feltárása, melyhez az ülés résztvevőinek szellemi támogatását kérte, és kapta. A következő előadások aktualitását az adta, hogy az I. Vámos Települések Országos Találkozója évében ünnepli a Vám- és Pénzügyőrség a 140. születésnapját. Banicz László történész, a barcsi Dráva Múzeum munkatársa a barcsi pénzügyőrség történetéről beszélt a szenvedélyes kutató mély átélésével. Korabeli dokumentumok elektronikus másolatai segítségével megismerkedhettünk a múlt legkeresettebb dohány-, szesz- és egyéb csempészeivel is. A Vám- és Pénzügyőrség majd’ másfél évszázados történetét dr. Köpf László, a Rendőrtiszti Főiskola Vám- és Pénzügyőri Tanszék vezetője foglalta össze dióhéjban, kitekintést adva a jövő fejlődési irányaira is. Szentiványi Ildikó tanítónő a témához ugyan szigorúan nem kapcsolódó, de rendkívül ízes somogyvámosi adomáival derítette tovább a kezdettől fogva oldott hangulatú ülést. Érdeklődő hallgatóként Vámoscsalád képviselője is részt vett a rendezvényen. Miután senkinek sem volt más „elvámolnivalója”, a hivatalos rendezvény kötetlen társalgássá, ismerkedéssé alakult át.
 
A kerekasztal-beszélgetés legtöbb résztvevője Vámosgyörkre Atkár községen át érkezett, melynek neve a legenda szerint a hajdani fuvarosok, kereskedők ’Ott kár menni, mert Györkön vámot szednek!’ figyelmeztetéséből származik. Valamennyi jelenlevő egyetértett abban, most nem volt ’ott kár’ Györk felé fordulni. Valamennyien bízunk benne, hogy jövőre újra találkozunk, immár a II. VTOT-n.