Címlap Óvoda
FIGYELEM!
  • EU e-Privacy Directive

    This website uses cookies to manage authentication, navigation, and other functions. By using our website, you agree that we can place these types of cookies on your device.

    View Privacy Policy

Óvoda

Óvodánk történetét egykori óvodavezetőnk, Palla Jánosné, Hevér Piroska vetette papírra 2005-ben. Könyvet készített belőle, melynek nagy részét az ő engedelmével tesszük most közre. Természetesen kiegészítettük a legfrisebb eseményekkel.            
A község egykori lakója Galó Boldizsárné így emlékezett vissza:
Már akkor is volt óvoda, igaz nem a mai formájában.
A legnagyobb nyári munkák idején, amikor a szülők nem tudták volna elhelyezni a gyermekeket, az iskolában a kisasszony vigyázott rájuk. Játék nemigen volt, inkább csak együtt játszogattak. Kis kosárkákban hordták magukkal a napi élelmet. Estefelé a kisasszony sorba állította a gyermekeket, s mindenkit hazakísért.
Özv. Szebenyi Jánosné is felidézte emlékeit:
Aratás idején a szegény szülők gyermekeit az iskolában egy tanteremben helyezték el, ahol a községi szülésznő felügyelt rájuk.
Korán reggel a gyermekágyas asszonyoknál megfürdette a kisbabákat, reggel 8 órakor pedig már az óvodásokat fogadta.
Én is jártam óvodába. Délben hazamentünk ebédelni. Délután két órára a gyerekek egy része visszament játszani az iskolába (óvodába) és 4 óráig ott maradt. Az Erdő mellett nem jó lakni dalt énekeltük, párválasztó játékként játszottuk. Akit megöleltek, az maradt a kör közepén.
A Kerek ez a zsemlye dalt mutogatva játszottuk.  Mutattuk, hogy kerek, aztán a zsebünket, hogy nem fér bele, majd a kétfelé vágást utánoztuk.
Akkor a gyerekek még egyedül is járhattak óvodába, nem volt forgalom az utcán. Autók nem jártak abban az időben, csak lovas kocsival találkozhattunk a faluban. (Palánki Jánosné)
Az óvoda az iskolai nyári szünetben tartott nyitva, az akkori első osztályban. Az olajos padlón a padokat ülőfelületükkel kifelé fordították, arra ültek a kicsinyek.
Ennivalót kis kosárkákban hoztak magukkal. Sokszor bizony csak puszta kenyeret, esetleg valamilyen gyümölcsöt tudtak az édesanyák becsomagolni gyermekeiknek.  Néhány kis lapát volt a játékszer, amellyel az iskola udvarán játszhattak a homokban. Énekeket, verseket tanultak, körjátékot játszottak. Eleven de szófogadó gyermekek voltak.

Ebben az időben tanult versike a következő:

Az én szívem kis óra
szeretet a rugója,
mindig csak azt ketyegi,
édesanyát szereti.

A gyermekek délig tartózkodtak az óvodában amely továbbra is az iskolában kapott helyet. Délutánra az újtelepi gyerekek nem jöttek vissza,
A tisztálkodási lehetőséget egy lavór, szappan, egy-két törölköző jelentette. Egy zománcos kancsóban volt a víz. Ha a gyermekek megszomjaztak, abból töltött nekik.
Kedvelt dalosjáték volt a Körben áll egy kislányka . A gyerekek szívesen játszották a körjátékokat.
1954-ben idény napközivé fejlődött az intézmény. Az iskolában főztek a gyermekek számára a nyári hónapokban. Az óvodások tanteremben élték mindennapjaikat. A tízórait vállra akasztható óvodás táskában otthonról hozták. Ebben az időben jártam én is óvodába. Még mindig látom magam előtt az iskola régi ajtaját melyen 5 éves gyermek számára magasan volt a kilincs. Amikor egyedül mentem óvodába igencsak nekiveselkedtem, hogy az ajtót kinyitva belépjek a folyosóra. Már a folyosón éreztem a tejeskávé és az olajos padló összekeveredett illatát. Az óvodának kinevezett teremben voltak játékok, amelyekkel játszhattunk. Az egyetlen alvóbaba kedves arcára, amelyet új óvodásként tarthattam kezemben, még ma is tisztán emlékszem. (Palla Jánosné).

1955-ben Csongrádi Erzsébet képzőt végzett óvónő nevelte az óvodásokat. A szintén óvónői képesítéssel rendelkező Vidi Hildával ketten látták el ezt a szép hivatást. Az óvoda nem volt önálló intézmény ebben az időben sem, az iskolához tartozott.
1955-ben a régi harangozó ház tornácos épülete lett az óvoda. Később itt főztek a gyermekek számára.
A dajka Mozsár Menyhértné volt. A konyhán Tóth Lászlóné, majd Hevér Jánosné (édesanyám) és Karacs Ferencné dolgozott. A konyhán egy nagy sparhelten főzték az ebédet. A konyhai dolgozók a főznivalóért hajnalban jártak Gyöngyösre. Nagy kosarakat cipeltek, majd az óvodába érve nekiláttak a főzésnek. A főzéshez és a mosogatáshoz szükséges vizet a liget sarkánál lévő artézi kútról hordták. Az óvodai nevelés módszertani levelek segítségével folyt. Az óvoda könyvtárában fellelhető módszertani könyvek arról tanúskodnak, hogyan kellett a foglalkozásokat levezetni az akkori óvónőknek.
Az óvoda munkájának ellenőrzését a szakfelügyelő látta el. Gyakran látogatta az intézményt, feladatokat szabott meg. A feladatok végrehajtásáról írásban vagy a következő ellenőrzéskor számoltatta be a vezető óvónőt. Az óvodások alkalmanként színpadon is szerepeltek, a régi Kultúrházban (egykor Leventeotthon), ahol a hálás közönség a szereplőknek csokoládét, nápolyit dobált. Bizony nem voltak mindennapos édességek az 50-es évek gyermekei számára.
Az évzárót nyáron az óvoda udvarán tartották a hatalmas eperfa alatt, amelynek csonkja az udvaron még mindig megtalálható. Nagyon boldog öt évet töltöttem ebben az óvodában. Sokszor kiültünk délután az udvarra Csongrádi Erzsivel és énekelgettünk. Mindketten tudtunk hegedülni így muzsikáltunk is. Az óvodában kevés volt a játék. Fűrészelt fakockával játszottak, gyöngyöt fűztek a gyerekek. Az oktatás inkább verbális volt. Sok verset, éneket tanítottunk. Egyre többen jártak óvodába, kicsi volt a hely. Alig lehetett mozogni a csoportszobában. Sokszor elővettük a diavetítőt és így meséltünk a gyerekeknek.A gyermekek élelmezése változatos és finom volt. Az egész havi étkezésért 4o Ft-ot kellett egységesen fizetni. Később kellett a szülő fizetése alapján differenciálni az összeget. Nagy volt a tisztaság. A dajkának mindennap hófehérre kellett a gyalult padlót sikálni, kétszer egy évben ki kellett meszelni az óvodát. Nagyon szerettem a hivatásomat. Erzsivel együtt Miniszteri dicséretet kaptunk a munkánkért. A szülők a felnőttek tiszteletére nevelték a gyermekeiket. Tisztelettel fogadták az óvónők tanácsait. Tisztán, szépen járatták a kicsiket óvodába. Sokat segítettek az óvoda feltételeinek javításában. Megvalósult az együtt nevelés.
Akkor még az anyák nagy része nem járt dolgozni. Később egyre többen munkába álltak. A napközis létszám kialakítása érdekében bejártuk a falut, hogy beírassák a szülők a gyermekeket az óvodába. Féltek attól, hogy még itt is aludjanak délután a kicsik, ez tartotta vissza őket az egész napos óvodától.
Nem volt elég fektető. Néhány gyermeknek szalmazsákot kellett tömni, hogy legyen min aludnia. Amelyik környékbeli óvodánál csökkent a létszám, onnan kértünk fektetőt, hogy mindenkinek jusson. Az óvodák között folyt a versengés, kinek szebb a dekorációja. Meseképekkel dekoráltunk, nagyon igyekeztünk, hogy az óvoda szép legyen.                           
Amikor Csongrádi Erzsébet elköltözött Vámosgyörkről, Vidi Hilda óvónő mellé Füzi Gyuláné (Olgi) óvónő érkezett, aki egy ideig vezette az
óvodát. 1958-ban, mint vezető óvónő Egerbe utazott, ahol sor került annak az okiratnak az aláírására, amelyben az óvoda véglegesen Napköziotthonos Óvoda lett. Az óvodaként működő volt harangozó ház nyitott tornácát 1961-ben szüntették meg.
Zárt helyiséget alakítottak ki. Bevezették a vizet, csapokat, mosdókagylókat szereltek fel, hogy jobban biztosíthassák a higiéniát.
Két csoport működött: kis és nagycsoport.
1970-ben az óvodáskorú gyermekek számának növekedése szükségessé tette a csoportbővítést. Ebben az évben jött Bakos Lászlóné (Ica óvó néni) későbbiekben Kormány Istvánné óvónő. 1973-ban az óvónői létszám Kalcsó Józsefné (Sárika óvó néni) személyével bővült.  
1973 októberében Persler Istvánné (Incike óvó néni) vette át az óvoda vezetését.
A gyermekek nagy létszáma szükségessé tette a csoportbontást. Három csoport alakítására nyílt mód.
1974-ben megkezdődött az óvoda felújítása. Az óvoda ideiglenesen az iskolában működött.   
Az óvoda felújításában lelkesen közreműködtek társadalmi munkában az óvodai dolgozók, szülők, leendő szülők, MÁV Szocialista brigádok, a Kitérő-gyár brigádjai. Fáradtságot nem ismerve dolgoztak az épület átalakításában, berendezésében.
A közös összefogás eredményeként elkészült a betonba öntött mászóka, nyújtók, babaház, színes gumikerekek, homokozók, betonozott rész, ahol KRESZ-pálya létesült, hogy a gyermekek gyakorolhassák a helyes közlekedést.
Az óvoda udvarát fákkal, bokrokkal ültették be, hogy a gyermekek nyáron árnyékban játszhassanak, pihenhessenek.
Az óvónők nagy gonddal készítették a csoportszobák és más helyiségek dekorációit, hogy minél kellemesebb környezet várja az óvodásokat.
1975. augusztus 20-án ünnepélyes keretek között nyílt meg a felújított intézmény.
1976. január 1. fontos dátum az óvoda életében. Ekkor vált önálló intézménnyé, mindeddig az iskolához tartozott.
Ezekben az években a gyöngyösi járás óvodái sokféle munkaközösséget hoztak létre. Cél volt a tapasztalatok szerzése, egymás munkájának megismerése, az Országos Nevelési Program megvalósítása. A vámosgyörki óvodában sok bemutató foglalkozáson vettek részt a munkaközösségek tagjai.
1981-ben az Óvodai Nevelési Program tapasztalatait összegezték:
A Program jó, nyitott, módszertani szabadságot biztosít. Elősegíti, hogy az óvónők új módszereket keressenek az eredmények eléréséért. Nehezebb az írásos tervező munkában alkalmazni, s a módszertani könyvek nem kielégítőek hozzá (ének-zene, ábrázolás).
Eszközigényes. Ezt nehezen tudták az óvónők biztosítani, nagyon sok óvónői munkát igényel, a költségvetésből nehéz biztosítani. Jó lenne, ha az óvodák is kapnának központilag szemléltető eszközöket.
Ezekben az években rendszeresen látogatta a szakfelügyelő az óvodákat, feladatokat szabott, a végrehajtást ellenőrizte.
Később (1989 után) a szakfelügyelet szaktanácsadássá változott, amelynek lényege a segítségadás volt.
Az óvoda három csoportja és az óvodában működő (már jobban felszerelt konyha) lehetővé tette, hogy az óvodavezető függetlenített legyen. Az intézményt vezette, gyermekek között letöltendő óraszáma heti 6 óra volt. Munkájában helyettese, s az élelmezésvezető segítette. A csoportokban gyakran hospitált, feljegyzéseket készített. Egy ilyen látogatás alkalmával írta:Kalcsó Józsefné óvónő énekes meséje, bábjelenete tetszett a gyermekeknek, jó kedvre derítette őket, kérték az ismétlést.  1992-ben az intézményben megszűnt a konyha.
A majdnem szemben lévő régi Községháza lett a főzés színhelye, ahonnan a mai napig kapják az óvodások az ételt. Az Önkormányzati konyhán étkeznek az iskola napközisei, menzás gyermekei is.
A nyugdíjba vonult régi munkatársakat évente egy alkalommal meghívjuk óvodánkba beszélgetésre, közös emlékezésre. Idősek és fiatalok egyaránt jóleső érzéssel készülnek erre az alkalomra. A meghívást a legtöbb nyugdíjas elfogadja, s örömmel, felszabadultan idézik fel kedves emlékeiket, s osztják meg a fiatalabb nemzedékkel.
1996-ban a 137/1996. (VIII: 28.) Kormány rendelet kiadta az Óvodai nevelés országos alapprogramját, mely meghatározza a magyarországi óvodákban folyó pedagógiai munka alapelveit. Nagy előrelépés, hogy az óvodapedagógusoknak és nevelőtestületeknek még nagyobb alkotói szabadságot biztosít. Olyannyira, hogy a gyermek egyediségét, sajátos fejlődését hangsúlyozva, a számára legmegfelelőbb nevelés érdekében csak az óvodáskor végére jellemző és elérendő fejlődési jellemzőket határozza meg. A helyi, szakmai önállóság jegyében születő programoknak ezzel összhangban kell állniuk.
Az elmúlt évek során sok szép közös eredmény született. Megkezdődött a minőségfejlesztési rendszer kiépítése az Önkormányzat és az Óvoda Minőségbiztosítási Programjának figyelembe vételével.
A tárgyi feltételek sokat javultak a kollektíva, a szülők, az Önkormányzat közreműködésével.
Az óvónők, szülők, szponzorokat kerestek és találtak. Bálokat, vásárokat szerveztek.
Az óvoda bejárati részénél szép fakerítés készült. Megtörtént a vizesblokk teljes felújítása. A gyermekek logopédiai ellátása megoldottá vált a 2005-2006-os nevelési évtől. 2006-ban újabbdiplomás képzés keretében Ferenczné Laska Erika elvégezte az óvónőképző főiskolát Szarvason.A 2007-es év újabb mérföldkőnek számít óvodánk életében. Jelentős személyi-és szervezeti változások történtek ebben az évben.Az eddig 3 gyermekcsoporttal működő intézményben - a gyermekek létszámának csökkenése miatt - 1 csoportot meg kellett szüntetni. Így hosszú évek után újra két csoporttal működött tovább az intézmény. A szervezeti átalakítás személyi változásokat is hozott magával. Palla Jánosné (Pirike óvó néni) nyugdíjba ment, helyette egy évre megbízottként, majd öt évre kinevezett vezetőként Ferenczné Laska Erika lett az intézményvezető. Hogy munkakörét minél szakszerűbben tudja ellátni, 2008-ban szakvizsgázott vezető óvodapedagógus szakon Szarvason.Büszkeségünkre 2007. október 23-án a képviselő-testület Pirike óvó nénit a Falu Szolgálatáért kitüntetéssel jutalmazta meg.
Az óvoda arculata is változott. A 2007/2008-as nevelési évben a Napköziotthonos Óvoda helyett a Tulipán Óvoda nevet vette fel az intézmény. Községünk címerét továbbfejlesztve saját Tulipános címerünk is lett.
A csoportok is ekkor kapták a Süni és a Katica nevet.
A csoportok átszervezése szükségessé tette a dajkák létszámának csökkenését is.
A 2009-es évzárón két aranydiploma átadására is sor került. Persler Istvánné és Kalcsó Józsefné a gyerekek körében vehették át diplomájukat.
A 2009/2010-es nevelési évet áthatotta két alapdokumentum: A Minőségirányítási program és a Helyi nevelési program felülvizsgálata. A nagy lélegzetű, komoly munka - igényes és pontos megvalósítása- nagyon sok időt és energiát követelt a mindennapi feladatok végzése mellett.
Ez után került sor - az Önkormányzati minőségirányítási programjának összehangolásával- minőségirányítási programunk átdolgozására, melyben alapkövetelmény volt a saját teljesítményértékelő rendszer hozzácsatolása. Működtetése elsősorban fejlesztő jellegű.
Év végén került sor legfontosabb dokumentumunk, a Helyi nevelési program törvényi megfeleltetésére. A megfeleltetésen túl szakmai kiteljesedésünk eredményeképpen adaptáltuk, és helyi sajátosságainkra átírtuk a Néphagyományőrző óvodai programot. Faust Dezsőné (a program szülőanyja) átolvasta az anyagot, és a néphagyományőrzés oldaláról elismerően nyilatkozott munkánkról. Az új program a 2010/2011-es nevelési évtől lépett érvényre.
2010. október 23-án már két volt óvodapedagógusunk büszkélkedhet a Falu Szolgálatáért kitüntetéssel, hiszen ezen a napon e nemes címmel jutalmazta meg Toma István polgármester úr és az akkori képviselő- testület Évi óvó nénit is.
Ez most a jelen. Az óvoda minden dolgozója elődeihez méltón azért fáradozik, hogy az ide járó gyermekek jól érezzék magukat az intézményben, testi és szellemi fejlődésük biztosított legyen.
Reméljük, hogy az utánunk következő kollektíva tagjai között lesz majd olyan személy, aki ismét összegyűjti és folytatólagosan tovább írja majd óvodánk történetét.

 

Forrás a Tulipán ovoda honlapja, mely az alábbi linkről elérhető:

 

Tulipán óvoda